Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted
Tudod hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik valaki szépet. Én azt szeretném ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget:
" Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni
egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük
szívünk titkát, akiben megbízhatunk, akinek kedves
az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte
elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk"
" Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
Ha két futó feszeng verseny előtt,
te választasz már vesztest vagy nyerőt.
S ha két egyforma aranyrúd világít,
úgy érzed, az egyik szebben világlik.
Szemünkön át hatol belénk a villám:
a vágy, hiába töprengünk a titkán.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?"
-----Christopher Marlowe-
Nem az az Igazi akivel együtt tudsz Élni, hanem az aki nélkül nem tudsz
SING SING
Úgy érzed ennyi volt,nem bírod tovább
Hajtottál évekig,de belefáradtál
Összedőlt minden ,mint egy ócska kártyavár
Nem maradt más
Csak elveszett álmok miket évekig kerestél
Újra kezdted százszor,de mindig vesztettél
Folytatni nincs erőd,úgy érzed nincs jövőd
De nem adhatod fel,van még időd
Valamiben hinni kell
Próbáld meg újra ,próbáld meg másképp
Valamiben hinni kell
Próbáld meg még egyszer
A reményt soha ne add fel
Lehajtott fejjel a szakadék szélén állsz
A fájó érzések vadul törnek rád
A szabadság szárnyait ne tépd le magadról
Drága az életed ne dobd el magadtól
Hidd el,hogy van erőd,hidd el,hogy jövőd
Nem adhatod fel,van még időd
Valamiben hinni kell….
Születésnap
Azt hiszem harminckét
Éves lettem én
Olyan az életem mint,
Egy nagy regény.
Telnek a napjaim
Hol lassan,hol gyorsan
Ami nem lett meg ma
Meg lesz majd holnap.
Nehéz az életem
Sívár és kopár
Sajnos mennem kell
Dolgozni mert hát muszáj
Az évnek e napja
mégis oly különös,
Mert amit ma kapok
Az mindig örökös.
Életkorom száma
Egyre nő
Csak a fejem lágya
Be nem nő.
Gyerek maradok
Mindigre
Szeretlek téged
Örökre.
ZENE NEM MARAD
Láttál-e már valaha gyerekeket a körhintán?
Vagy hallgattad-e az esőt, amint a földre zuhog?
Követted-e egy pillangó szeszélyes röptét,
Bámultad-e már a napot a kifakuló éjben?
Jobb lesz ,ha lassítasz.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene nem marad.
Átröppensz-e minden napon?
Kérdezed-e :”Hogy vagy?”
Hallod-e a választ?
A nap végén fekszel-e az ágyban,
A fejedben zsongó száz gondolattal?
Jobb lesz ,ha lassítasz.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene nem marad.
Mondtad-e a gyerekednek valaha,
majd holnap megcsináljuk?
És a nagy rohanásban nem láttad a bánatát?
Vesztettél-e el egy jó barátot,
Hagytad-e meghalni a barátságot azáltal,
Hogy nem hivtad fel soha,hogy mondd neki :Szia!
Jobb lesz ,ha lassítasz.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene nem marad.
Mikor oly gyorsan szaladsz,hogy valahová elérj,
Elveszted részben az út örömét.
Mikor aggódsz és átrohansz napon,olyan ez,
Mint egy kibontatlan ajándék
Eldobva .
Jobb lesz ,ha lassítasz.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene nem marad.
Lassíts,hallgasd a dalt,
Mielőtt véget ér.
Rossz vagyok?
Nagyon rossz rossznak lenni
Mindenkinek útban lenni.
Fáj a szívem, hogy még élek
Már semmi többet nem remélek.
Nehezen telnek a napjaim
Üresek az életem lapjai.
Magányosan egyedül rémes
Miért ilyen az életem nékem?
Anyukám!
Simogass szél, süssél nap
Búcsúzóul pont jól hat!
Nézz le föntről én reám
Simogassál anyukám!
Hiányod egyre rosszabb
Mutasd meg, hogy még velem vagy.
Fáj a gondolat, fáj a tudat,
Hogy már nem láthatlak.
Egyedül érzem magam nélküled
Szeretetedért szenvedek.
Ha vágytál rá, hogy létezzem
Akkor miért tetted ezt én velem?
Egyedül hagytál, úgy érzem.
Mi lesz velem nélküled?
Sajnálom csak magamat,
Pedig Te nem ezt akartad.
Bíztál bennem, remélted,
Hogy a helyemet meglelem.
Sajnálom, hogy csalódás okoztam
Neked is és másoknak.
Szerettem volna, ha büszke lettél volna rám
Bocsánat érte, de nem szolgáltam rá.
Simogass nap, szeress szél
Ennyit talán érdemlek még!
"Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon." Coelho, Paulo
"Álmodj...
Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetõt
Álmodj csókkal perzselõ szeretõt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket..."
(Bodnár András)
"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit."
(Thomas Stearns Elliot)
|
|