Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted

SING SING

Úgy érzed ennyi volt,nem bírod tovább

Hajtottál évekig,de belefáradtál

Összedőlt minden ,mint egy ócska kártyavár

Nem maradt más

Csak elveszett álmok miket évekig kerestél

Újra kezdted százszor,de mindig vesztettél

Folytatni nincs erőd,úgy érzed nincs jövőd

De nem adhatod fel,van még időd

Valamiben hinni kell

Próbáld meg újra ,próbáld meg másképp

Valamiben hinni kell

Próbáld meg még egyszer

A reményt soha ne add fel

Lehajtott  fejjel a szakadék szélén állsz

A fájó  érzések vadul törnek rád

A szabadság szárnyait ne tépd le magadról

Drága az életed ne dobd el magadtól

Hidd el,hogy van erőd,hidd el,hogy jövőd

Nem adhatod fel,van még időd

Valamiben hinni kell….

 ZENE NEM MARAD

Láttál-e már valaha gyerekeket a körhintán?

Vagy  hallgattad-e az esőt, amint a földre zuhog?

Követted-e egy pillangó szeszélyes röptét,

Bámultad-e már a napot a kifakuló  éjben?

Jobb lesz ,ha lassítasz.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid.

A zene nem marad.

Átröppensz-e minden napon?

Kérdezed-e :”Hogy vagy?”

Hallod-e a választ?

A nap végén fekszel-e az ágyban,

A fejedben zsongó száz gondolattal?

Jobb lesz ,ha lassítasz.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid.

A zene nem marad.

Mondtad-e a gyerekednek valaha,

majd holnap megcsináljuk?

És a nagy rohanásban nem láttad a bánatát?

Vesztettél-e el egy jó barátot,

Hagytad-e meghalni a barátságot azáltal,

Hogy nem hivtad fel soha,hogy mondd neki :Szia!

Jobb lesz ,ha lassítasz.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid.

A zene nem marad.

Mikor oly gyorsan szaladsz,hogy valahová elérj,

Elveszted részben az út örömét.

Mikor aggódsz és átrohansz napon,olyan ez,

Mint egy kibontatlan ajándék

Eldobva .

Jobb lesz ,ha lassítasz.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid.

A zene nem marad.

Lassíts,hallgasd a dalt,

Mielőtt véget ér.

Rossz vagyok?

Nagyon rossz rossznak lenni

Mindenkinek útban lenni.

Fáj a szívem, hogy még élek

Már semmi többet nem remélek.

Nehezen telnek a napjaim

Üresek az életem lapjai.

Magányosan egyedül rémes

Miért ilyen az életem nékem?

Anyukám!

Simogass szél, süssél nap

Búcsúzóul pont jól hat!

Nézz le föntről én reám

Simogassál anyukám!

Hiányod egyre rosszabb

Mutasd meg, hogy még velem vagy.

Fáj a gondolat, fáj a tudat,

Hogy már nem láthatlak.

Egyedül érzem magam nélküled

Szeretetedért szenvedek.

Ha vágytál rá, hogy létezzem

Akkor miért tetted ezt én velem?

Egyedül hagytál, úgy érzem.

Mi lesz velem nélküled?

Sajnálom csak magamat,

Pedig Te nem ezt akartad.

Bíztál bennem, remélted,

Hogy a helyemet meglelem.

Sajnálom, hogy csalódás okoztam

Neked is és másoknak.

Szerettem volna, ha büszke lettél volna rám

Bocsánat érte, de nem szolgáltam rá.

Simogass nap, szeress szél

Ennyit talán érdemlek még!

"Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon." Coelho, Paulo

"Álmodj...

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetõt
Álmodj csókkal perzselõ szeretõt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket..."
(Bodnár András)

"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit." (Thomas Stearns Elliot)